Monstrum

Két hete a barátaimmal még csak nevetgéltünk, játszottunk az utcákon, futkároztunk. Jaj, de szerettem játszani Bélukával, aki az osztálytársam és pár házzal arrébb lakik! Az iskolában nem figyelünk órán, minek?! Majd később megtanulom. Főleg Kiss József, Józsi bácsi óráin unatkozom a legjobban. Irodalom? Pfejj!

Megváltozott a város. A játszótér, - ahol olyan jól játszottunk -, romokban. A vele szembe levő ház oldala hiányzik. Az emberek ordítoznak. Én csak arra a fülsüketítő robajra ébredtem fel. Szüleim nyugtatgattak, de láttam, hogy ők is megijedtek. Kimentünk az utcára; a szomszéd ház oldala eltűnt. Utána földrengést éreztem. Mindenki eltűnt az utcáról.

Csak én maradtam az utca közepén... Szembe jött velem egy hatalmas vasmonstrum... Megijedtem, mozdulni sem tudtam. Egyre közelebb jött és én csak reménykedtem, hogy nem vesz észre. Anyát kerestem a szemem sarkából, de nem láttam. Mindenki eltűnt. Egyedül voltam a monstrummal. Nagyon féltem. Remegett a föld, ahogy egyre közelebb jött... egyre közelebb... Vajon meg áll? – kérdeztem halkan.

- Pistike, 12 éves 1956. okt. 25. Budapest